2005 nyarán norvégiai utat terveztünk, melynek legfőbb célpontja Oslo-ra, a fővárosra irányult. Azonban a Preikestolen vidékének szépsége miatt úgy döntöttünk, hogy Preikestolent okvetlen beütemezzük a nyaralásba. Preikestolenbe elég hosszú az út, így csütörtökön 22:45-kor induló vonatot néztük ki magunknak. Azonban vágányfelújítás miatt ezt 25 perces buszos utazás tette színesebbé. De még így is igen szerencsés volt, hogy létezik közvetlen járat Stavanger-ig.
Tehát 22:30-kor Oslo-ban vonatpótló buszra szálltunk, átmentünk vele Drammen-be, ott 23:36-kor indult a vonat tovább,
majd 7:28-kor Stavanger-ben leszálltunk. 8:10-kor komppal átkeltünk Tau-ba. Onnan 9:40-kor indult egy
busz Preikestolhytta-ig (Prédikálószék kunyhó). Ide 10:20-ra meg is érkeztünk.
Preikestolhytta a fjord (és a tenger) szintje felett 270 méter magasan található.
A közel 12 órás utazás után az út többi része gyalog lett megtéve.
A buszmegálló mellett láthatóak a Hyttá-k (kunyhók). Tetejüket föld és fű borítja.
Felfelé menet az első szirten picit megpihentünk, és az alkalmat kihasználva
készítettem a parkolóról egy fotót.
Természetesen az alkalmat kihasználva csináltam a piciny csapatunkról is egy
fotót. A fényképész - állvány és esernyő híján - általában lemarad a képekről ...
És az emelkedő folytatódott. Jó köves volt, majd később sziklás.
Szép háttérrel ismét készült egy rögtönzött csoportkép.
Jól állunk - gondoltuk ekkor. Sajnos közel sem annyira. Az igazi megpróbáltatások
csak ez után jöttek. A fenti tábla picit átverős. Nem csak 270 méterről kellett 604 méter
magasságra felsétáni, ugyanis gyakran voltak kisebb-nagyobb völgyek. Ráadásul sziklán mászni elég fárasztó, bár a norvégok mint láttuk, igen jól hozzászoktak.
A hegyek körüli szirten kellett feljutnunk elég érdekes utakon. De nagyon jó volt!
Ugye nem ezt kell megmászni???
Felmásztunk itt is. Ahogy sejtettem, majd visszafelé igazolódott, ezek a sziklák lefelé több nehézséget okoztak, mint felfelé. A nehézséget fokozta a nagy hátizsák, ami akadályozott a hátratett kézzel történő lemászásban. De most még csak felfelé kellett menni...
De visszatekintve a már megtett szakaszra és a szép tájra, ismét erőre kaptunk.
És a másik oldalon kitekintve szintén sok erőt nyertünk. Az eső azért esett közben, de ez
errefelé megszokott jelenség.
Néha kissé távolinak tűnt a cél. Legalábbis a nehéz terepen. Kitartás!
Egy kicsit alattomosak voltak a csúszós kövek, de azért a többiekhez hasonlóan
lejutottunk. Azonban ezen is egy olyan rész volt, ahol többen visszafordultak.
Fennt 500 méteren volt a sziklák közt egy tó. Itt fürödni szerettünk volna, de nem volt a leg alkalmasabb az időjárás, szakadt az eső.
Azért akadt egy elszánt ember, de mi nem követtük a példáját.
Elértük az 580 méteres szírtet. Itt videófelvételt is készítettem (4,7 MB).
A kilátás nagyon gyönyörű volt.
... a fjord nagy részére rá lehetett látni.
A híres 604 méter magas szirt, a Preikestolen.
A Preikestolen alja.
Kora délutánra azért összegyűlt a tömeg.
Rá kellett döbbennünk, hogy a németek és főként a norvégok igen jól bírják a hegyi túrákat, csak hazánkban nem általános ez az életforma. Érdekes érzés mindenesetre, amikor egy norvég nyugdíjas csoport megelőz az emelkedőn. Sok norvég gyermekével együtt mászott ide fel. Nem lehet elég korán elkezdeni.
Kilátás a Preikestolen-ről. Nagyon gyönyörű volt. Innen is készítettem egy videófelvételt (5,1 MB).
Gyuri barátunk éppen fényképezi a magasságot. Óvatos ő is, mivel korlát vagy egyéb védelmi felszerelés nincs, ennek ellenére az óvatosságnak köszönhetően valószínüleg nem sokan esnek itt le.
Gyuri vizet vételez. Gyorsan adtunk rá egy esőkabátot, mert a felette lévő szirt szétfröcskölte a vízet.
Visszafelé csináltam még néhány fotót a hatalmas kőtáblákkal borított útról.
Este sátrat vertünk. Sajnos nagy kőtáblák és mocsár volt a hely adottsága, így csak
a nehezebb, önhordó sátor vált itt be. Ezáltal csak egyiket tudtuk felállítani. Ellenben ez szerencsére elég nagy volt számunkra.
Egy kellemes alvás után reggel ismét erős köd fogadott minket.
A hölgyek szorgosan csomagolják a „lakberendezést”. Mi pedig közben a sátrat bontjuk és csomagoljuk el.
A Hytta-k (kunyhók) mellett reggeliztünk gránit lapokból készített asztalokon.
Majd vártuk a 9:15-kor induló buszt és indultunk haza.
Hazafelé a 10:25-kor induló kompot elértük, majd a 11:00-kor Stavanger-ben bementünk az olajmúzeumba, és utána siettünk a 12:50-kor induló vonatra. Ezzel elvileg 21:00-kor kellett volna Oslo-ba érnünk, de a sínfelújítás miatt hazafelé is 25 perces vonatpótló buszozással zártuk utunkat.
Tehát mint látszik, a 12 órás utazás miatt Preikestolen 2 nap alatt járható meg Oslo-ból. Mindenképp megéri a táj érdekessége miatt, de túrabakancs erősen ajánlott hozzá. Erős emberek részére van egy teljes hetet kitevő fjord túra is (kb. 150 km), azonban nekünk ennyi idő nem állt sajnos rendelkezésünkre. Időjárás terén pedig esőt tartósan beázás nélkül bíró esőkabát is ajánlott, mivel elég változékony, óceáni éghajlat van errefelé.