Kirándulás Norvégiában: Oslo közlekedése

2005. július

2005 júliusában meglátogattuk egyik ex rádióamatőr (HG2EDS) barátunkat. Ő jelenleg Norvégiában folytatja tanulmányait és tanulmányai mellett a Telenor-ban keresi kenyerét. Ezért a Telenor-ban is sikerült egy gyors látogatást tennünk. Azonban most inkább az ott szerzett közlekedési tapasztalatokról ejtek néhány szót.

Oslo Dél-Norvégiában található, 59,5°-os északi szélességen. Nyári napforduló idején egész éjjel lehet könyvet olvasni, télen azonban elég zord tud lenni az idő, a nap is csak 30°-ig jön fel 2-3 óra erejéig. A város a sokkal tágasabb, 500.000 ember él egy Budapestnyi kiterjedésű területen. 4 emeletesnél magasabb házaik ritkán vannak, és a házak gyakran alig látszanak ki a fák közül. Természetszerető és barátságos emberek.

Oslo „helyijáratos” közlekedésében villamosra, buszra és vonatra egyaránt támaszkodik. A fenti térkép a villamos vonaltérkép. Egy érdekességet fedezhetünk itt is fel: a villamosok többsége átmegy a városon és nem kényszeríti indokolatlanul sokátszállásos megoldásra az utast.

A vasút esetén is vannak érdekes dolgok. Például Oslo a főváros sok ritkább vonat végállomása, mert igazság szerint földrajzilag peremvidéken van. Azonban például a leggyakran közlekedő vonatjuk (10-30 percenként, napszakfüggő), amely a fél órányira lévő repterüket köti össze Oslo vasútállomásával, az bizony nem végződik itt, így nem kényszeríti indokolatlan átszállásra a főváros túlfelére utazókat.

A reptéren készült a fenti tábláról a fotó. Igen jól mutatja, hogy a reptérről nyugatra haladva bemegyünk Oslo-ba, tehát a fővárosba, majd továbbrobog a vonat Kongsberg-ig. Tehát főváros ide, főváros oda, itt nem a Budapest-Ferihegy -- Budapest-Keleti gyorsvasút halott ötlete a divat. Inkább ésszerűen várost teljes mértékben átszelő régiós közlekedésben gondolkodnak.

Sajnos csak német és angol szöveget értek, a norvégot nem igazán. Így nagyon kellemes volt, hogy a fontos dolgok sárga színnel ki voltak írva „internacionálisan” is mindenhova.
Megjegyzem, hazaérve 2005 július 24-én a 13:00-kor Ferihegyről induló BKV busz is hozott meglepetést: a sofőr közepes angolsággal ugyan, de érthetően angolul is bemondta, hogy Kőbánya-Kispest metróállomás következik. Külön dicséret érte!

Ez lenne például a Flytoget a reptéren fotózva (kiejtve: Flütoget, ahol a fly a reptérre, a tog a vonatra utal. A ragozás csak határozott névelő. Azaz „flytoget = a reptéri vonat”). Alább ugyanezt a szupergyors vonatot látjuk „Oslo S” nagyállomástól nyugatra a város közepe alatt található Nationaltheatret állomáson, mint föld alatti „metró” megállóban.

Itt tehát felsővezetékről kapja a metróként a várost átszelő valódi regionális gyorsvasút az áramot (lásd még: VEKE metró kritika: az a jármű miért ne mehetne a föld alatt, amely nem oldalról kapja az áramot.
A jobb oldali képet az alábbi képen látható állomáson készítettem. Az egyik európai vasúti szabvány szerinti 15 kV 16 Hz található itt ...



Átmegy Oslo házai alatt (!!), miközben megáll a Nationaltheatret állomásnál illetve Sköyen állomáson. Ezek mindegyike a városban van. A Nationaltheatret azonban igen érdekes, mert a város közepén van, a föld alatt kb. 40 méterrel és egyben olyan állomás is, amelyhez a Slottsparken elöl (Kastélypark) egy körülbelül 500 méter hosszú, hangulatosan tagolt gyalogosalagút vezet.

Ez a hosszú gyalogos alagút két, nagyjából harmadtávokra elhelyetett mozgólépcsővel és egy érdekes elágazással van tagolva. Ezáltal nem tűnik olyan hosszúnak. Előnye, hogy a kisebb forgalmú Slottsparken felöli bejárat miatt nem kellett mégegy helyen megállítani a gyors, agglomerációt a város szívével összekötő járatot. Ezáltal nem veszítettek feleslegesen súlyos perceket apró állomásokon.

Alábbi képen egy irányonként két-két sínpáros peron felé vezető gyalogút föld alatti elágazása látható. Vegyük észre a képen a sárga színű angol nyelvű kiírást. Jól jött nekünk!
Felette TV-n a menetrend. Innen még 300 méterre van a vonat megállási pontja (peron színház felöli oldalán áll meg, és a hosszú, országot átszelő szerelvényeket is ki tudja szolgálni a peron).

Az viszont mindenképp figyelemreméltó, milyen egyszerűen és praktikusan gondoltak a nehezen járókra, rokkantakra, babakocsisokra, kerékpárosokra.

Eredetileg 4 mozgólépcsőnek lett hely kihagyva. Abból 3 be is lett szerelve (Irányonként 1-1 + 1 tartalék). A negyedik azonban egy siklót kapott. A sikló fenntről csigasoros, többszörösen biztosított drótkötéllel van leengedve, a kabin alatt átfér a lapos ellensúly. Hogy ez eddig nálunk nem jutott senki eszébe? Pedig a hazai metró esetén olcsóbb és gyorsabban kivitelezhető a jelenben a külön fúrt liftakna (majdani, talán soha meg sem valósuló) álmainál.

Ezen a földrajzi helyen a sziklás hegyek miatt kissé be vannak szorítva a települések. A széles utakra a városban nincs lehetőség. Éppen ezért a kelet-nyugati autópályát a vonathoz hasonlóan átfúrták a város alatt. Ráadásul a kipufogógázokat a látottak alapján valószínűleg nem a belvárosban, hanem plafonventillátorokkal a város szélén fújják ki.

Az is nagyon tetszett, milyen ügyesen megoldották az alagútjaik bejáratát. Felette szépen megfér a ház.

A városban az autós közlekedést nem segítik elő. Többek közt nem építenek széles utakat a gyalogjárda kárára. A belvárosban kevés az utcai parkolóhely, továbbá a városba behajtás fizetőkapun keresztül történik. (a belső sáv elektronikus azonosító kártyával rendelkezőknek van, automatikusan számlázzák!)

Vannak szép gyalogoshídjaik, azonban a nagyon praktikus kapaszkodókról és közeli korlátokról nem feledkeznek el.

A téli havas idő miatt minden lépcsőjük rácsos szerkezetű, amely élére állított horganyzott (nem rozsdásodó, nem kell festeni) lemezből van legyártva. A lyukméret 25x30 mm lehet, amin a taposás hatására a hó és a víz átpotyog. A fennt látható hídnál mivel nem vízszintes lépcsőt alkalmaztak, ezért még körültekintők voltak.

„Ezen csússz meg!” Ezt a bemart felületet tényleg csak itt az ívelt hídon alkalmazták, a lépcsős felüljárók esetén nem voltak ezek az erősebb csúszásgátló hatást kifejtő bemarások.

Egy nagyobb körforgalomban láttam az alábbit. Nagyon tetszik, hogy a kerékpárosokat itt sem egy vékony sárga szaggatott csík óvja a figyelmetlen autóstól, hanem egy masszív, tutira észrevehető, egész kerékpársávra kiterjedő piros festés. Ezt sokkal jobb biztonságot ad a kerékpárosnak. Nálunk is MINDEN ESETBEN ezt a piros teljes sávot fedő felfestést kellene alkalmazni kerékpársávon és útkereszteződéseknél a gyatra sárga szegélycsík helyett. Sajnos a hazánkban alkalmazott sárga csík esetén gyakran még az sem dönthető el pontosan, melyik fele a kerékpárosé, így nem ritkán így parkoló autók torlaszolják el a járda közút felöli részén lévő kerékpársávot. Ellenben a piros teljes színezés esetén tuti egyértelmű lenne!

Egy nagyon tetszetős kerékpártároló látható a fenti képen. Praktikus és esztétikus egyben.

Vasútállomás előtti téren is van sok kerékpár. Sajnos a dimbes-dombos terep miatt nem annyira népszerű a kerékpár errefelé, mint például Karlsruheban láttuk.

Érdekes és erős villamosaik vannak. De erre szükség van, mert mint az alábbi képen látható, vannak meredek szakaszaik is. Továbbá láttam itt keskeny utcasarkon villamost derékszögben befordulni. Ezek egyirányú, egynyomsávos pályák és teljesen átmenve a túlső járdáig, nagy ívben kanyarodnak be a sarkon.

További érdekesség, hogy sűrün el van helyezve leszállásjelző, nem csak az ajtónál. Csak az ajtók környékén alacsonypadlós a villamos, így oda várják a babakocsit illetve a rokkantkocsit, idős nénit, stb.

Buszon tapasztaltuk, hogy mivel egyetlen babakocsinak van hely kialakítva, a sofőr nem engedte a következő megállóban fel a másikat. Azonban az egyetlen fenntlévőre nagyon odafigyelt, minket is felszólított a hangosbeszélőn, hogy segítsük oda a fal mellé a babakocsit.

Az is érdekes Norvégiában, hogy megvárják az utast, amíg felszáll és a csatlakozó járatok is bevárják egymást. Tehát ha a megállóba beáll egymás mögé kettő busz, akkor a hátsóból mindenképp át lehet szállni az elsőbe a szétválás előtti megállóban.

Oslo-ban megvalósult a közös közlekedési elszámolás, tehát mindegy miyen járművel mész, a jegyed területre szól, nem járműre. Az fenti kép egy 1 zónás vonatjegyet mutat, amely a reptértől fél óra alatt beszáguld Oslo S-re vagy Oslo bármely állomására. Ha azonban Oslo-tól nyugatabbra mennék, akkor kétzónás jegy kell, de átszállás nélkül érem el uticélomat! Oslo-n belün pedig a helyijáratos jegy és bérlet jó a vonatra is.

Egy szűz helyijáratos jegy. Megveszem és nálam van. „Lyukasztáskor” rápecsételik a járatszámot és a dátumot. 60 percig érvényes bármely közlekedési eszköz fővárosi szakaszán belül. Átszállás megengedett!

Itt látható a jegy és a hetibérlet. Havibérletet is hasonló, mint a hetibérlet. Érdekessége, hogy ezt a „drága papírt” is bármikor megvehetem, az első utam során azonban felszállás után a normál jegybélyegzővel „lyukasztani” kell, és innentől pontosan 1 hétig, azaz 168 óráig érvényes. Mivel 3 óra 35 perccel túlléptem az érvényességet, ezért kellett jegyet vennem.

Büntetés: helyszíni bírság a jegy 35-szerese (például a nálunk használt 170 Ft-os vonaljegy esetén 6000 Ft lenne!) és nem választható a „leszállok”, tehát nem érdemes bliccelni. Tehát érthető, hogy miért nem kockáztattam.

Érdekes filozófia továbbá, hogy a hetibérlet, amit vettem nem a közigazgatási határon belüli utolsó megállóig érvényes, hanem a közigazgatási határon kívüli legelsőig. Magyar fejjel teljes egészében nem tudom megindokolni, miért van így, de előnyös volt számomra is. Nem csoda, hogy azonnal elnyerte tetszésemet!

A vonatjegyet a vonaton a kalauztól is meg lehet venni. Egy vagy többrégiós jegyet normál áron, azonban a helyijáratos jegyet 25 % felárért adja. (Megjegyzem, hogy helyijáratos jegyre a városban minden vasútállomáson van automata, amely készpénzt és bankkártyát is elfogad.) Az is egy érdekes megoldás, hogy a Regionaltog eleje és vége sárga tetejű sárga aljú ajtót tartalmaz. Oka egyszerű: ide nem megy be kalauz városon belül, a felárral váltható helyijáratos jegyet csak a középsőben adja ki. Ha itt a sárga kalauz nélküli kocsiban a városban elkapnának jegy nélkül, akkor jön a fenntebb említett kemény bírság.

A lehajtható ülések szellős teret biztosítottak kisebb kihasználtság esetén, illetve könnyebb közlekedést a széksorok között. Sőt a szerelvény takarítását is megkönnyítik. Nem mellékesen a szerelvény igen halk volt, ami szintén tetszett.

A vonat közepe volt csak alacsonypadlós. Ez bőven elégséges az idősekre, rokkantakra és babakocsisokra gondolva. Nem hiányzik igazán a 100 %-ban alacsonypadlósság. Ebből kifolyólag sokkalta olcsóbb, és mechanikailag sokkal stabilabb és tartósabb szerkezethez jutott a norvég vasút.

És egy kis távolsági vonatozás:

Elmentünk a hét végén Stavanger-be, majd onnan komppal és busszal tovább. Végcél Preikestolen volt. Érdekessége a képnek, mezei gyorsvonat volt éjjel, 8 órás úttal, amelyre előre vettünk jegyet bő hónappal, mert így jelentősen olcsóbb volt. Kinyomtattuk a visszaigazolást, szépen leültünk bármiféle jegy nélkül a benne szereplő egymás mögött elhelyezkedő két-két székre. A székek és a padló is tiszta volt. Levettük a túrabakancsot és zokniban aludtunk illetve mászkáltunk...

Egyszercsak jött a kalauz. A boritékból előhúzta a nála levő jegyeket székszám szerint. „Kálmán?” kérdezte. „Yes.” volt Gyuri válasza. És már nyújtotta is a kalauz a négy (egy hónapja már interneten keresztül kifizetett) igazoló jegyet nekünk. Visszafelé ugyanígy zajlott.

Az is jóleső érzés volt, hogy mivel éjjel mentünk Stavanger felé, mindenkitől megkérdezte, hogy ténylegesen meddig utazik. Szorgosan fel is írta valami formanyomtatvány-féle lapra. Aztán az állomás előtt 5 perccel bejött a sötét, csak irányfények által világított kocsiba, elemlámpával megnézte a lapján a széktáblázatot és a megfelelő széken ülőket felébresztette.

Hajnal 4-kor Kristiansand-ban kalauzcsere volt. Az újnak átadta a papírt és ment az ébresztési rendszer tovább. Reggel 6:35-kor volt az első hangos állomásbemondás. Ettől kezdve minden állomás előtt volt utastájékoztatás.

Két nappal később napközben visszafelé jövet is vezették ezt a lapot, Kristiansand-ban kalauzcsere volt ismét, és az új kalauz tudta konkrétan, mely széken ülő meddig megy, és mely széken ülőtől kell elkérnie a jegyet. Lehet, hogy tényleg nagyon ésszerű ez a „mely szék meddig foglalt” táblázatvezetéses megoldásuk a hazai, egyazon vonalon akár 4-szer is kérik ugyanazt a jegyet rendszer helyett?

És egy igen lényeges tény: a vonatokon a WC tiszta volt és a tartályában volt öblítővíz. A hölgyek az első, magyar beidegződés szerint joggal aggályos WC látogatás után már boldogan mertek WC-re menni az utazás során.

Drammen-ben 20:40-kor elbúcsúztunk a vonatunktól és a Kristiansandban a gyorscsatoló automatika segítségével hozzákapcsolt másik szerelvénytől. És már mentünk is a vágányfelújítás miatt a peronunkhoz minél közelebbi szolgálati kijárathoz rendelt kényelmes emeletes buszok felé. Ott bepakolták az odarendelt alkalmazottak a poggyászokat, mi felszálltunk a buszra. 25 perc múlva Oslo központi pályaudvarára értünk, ott az odarendelt munkások kipakolták a busz rakterét és kezünkbe adták a poggyászunkat. Ezzel véget is ért norvégiai kirándulásunk egy csodálatos része.


Amint látszik, a norvégiai utunk is szolgált bőven tanulsággal, így a Karlsruhe-ban tapasztaltakat jól kiegészíti.

2005. július